Anett és Bodi meglátogattak novemberben s a jópar megtett kilométer mellett jókat kirándultunk ideát a gasztronómiában néhány piac és kocsmai létesítmény meglátogatása által, közben arról álmodoztunk, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy kávézónk...
A hosszú hétvége végetért, az álmodozás viszont nem, míg egyszer azon kaptunk magunkat, hogy minden egyes skype-csevej alatt épp azt mutogatjuk egymásnak, hogy ki milyen vacsorát főzött éppen.
S aztán jött a karácsony, hazamentem, hideg volt, beültünk egy étterembe melegedni, s megszületett e blog ötlete. Hogy csináljunk egy blogot, ahol leírjuk a receptjeinket.
Ahol kiírhatom magamból a receptjeimet. Mert nekem a főzés terápia, ahol végre kézzelfoghatót alkothatok. (Maradandónak már kevésbé mondanám...) Szeretem, hogy kísérletezhetek, és szeretem, hogy minden új íz, új fűszer egy utazás, ami elrepít egy új világba, ha csak egy pillanat erejéig is. S végül, de nem utolsósorban, imádok másoknak főzni, mert az az adás egy olyan válfaja, ahol ez ember nem vár cserében semmit, maximum a szembeülő elismerő hümmögését.
Hertelendi Aleksandra vagyok, lengyel anya és magyar apa gyermeke. Londonba sodort a munkám, aminek köszönhetően minden nap más és más nemzet konyhájával ismerkedhetem meg, és ezen kulinariai kalandozásokat szeretném ebben a blogban megosztani.
No comments:
Post a Comment