A hétvégén végre megmutatta magát a nap. Nem merem kikiáltani a tavaszt, mert már egyszer elkiabáltam, de végre valahára ki lehetett menni sétálni. S mivel az angolok nagyon jól tudják, hogy minden alkalommal élni kell, amikor itt jó az idő, így egész Crouch End (a kis városközpont, ahonnan 10 perc sétányira lakom) izgett-mozgott a kora vasárnap délután.
Mivel minden vasárnap termelői piac van az Alexandra Palacenál, így mi úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk ma a főzőcskézést, és utcakaját ebédelünk.
Imádom ezt a kis piacot,össz- vissz ha 10 stand van benne, de minden van, aminek lennie kell, egy halas, egy süteményes, egy tejárus, egy húsárus, egy zöldséges...
...ahol akkora krumplikat lehet kapni, mint a fejem....
...és olyan gyönyörű kelbimbót, hogy ha nem csak muszájból ettem volna meg az óvodában, akkor biztos vennék belőle.
Aztán ott van még a marokkói árus. Ma lestem tőle egy receptet (fűszeres csirkével töltött pasztilla korianderes répasalátával), amit hamarosan megosztok ugyanitt. Olyan csilikrémje van, hogy hiába éget egyből, annyira finom köményes íze van, hogy akkor is eszek belőle, ha fáj.
S ha a mazochista élvezetekből nem volt elég, akkor ott van a fokhagymafarmos gyerek csilis fokhagymás gezemicéja. Olyan erős, hogy fél órán keresztül huhogtunk, szipogtunk utána, de így volt jó, adtunk ezzel is egy kis pofont az influenzamaradványoknak.
A legnagyobb sor a kolbászárus előtt tekergett ma is, sült hagymával, zsemlével töltve szolgáljak fel, a szerintem kevésbé fogyasztható angol mustárral - ízlesek és pofonok tudom...
Hát ilyen a mi kis közösségi piacunk.
Persze sétából visszatérve, mivel több, mint 3 órát töltöttem el a friss levegőn, megint éhes voltam, s ennek a végeredménye a következő recept, amit Carloe Clements: Soups szakácskönyvéből lestem, ez az én variációm.
A hozzávalók:
Ez tipikusan az a fajta leves, amit első olvasatra nem próbálnék ki, mert a fehérrépa és a narancs párosítása egy kicsit vadnak tűnt nekem, de minden volt otthon, ami kellett hozzá, s bátraké a szerencse nemde, hát kipróbáltam.
Méghozzá mekkora szerencse, bátran mondhatom, hogy az egyik legjobban sikerült levesem.
De akkor hogy is kezdjünk hozza?
Készítsünk elő mindent a recepthez, szeleteljük fel vékonyra a répákat és a póréhagymát, jól mossuk meg a narancsot.
Először a póréhagymát pirítsuk le egy kis olívaolajon, majd ha megpirult, pirítsuk mellé a fehérrépát, majd a sárgarépát is, és öntsük fel erőlevessel a narancs-fehér-zöld színkavalkádot. Sózzuk, borsozzuk, majd hozzákeverjük a masszához a kinyomott fokhagymát, s a lábosba reszeljük a narancs héját, és a gyömbérét is. Jól átkeverjük, s hagyjuk főni. Addig főzzük, amíg megfőnek a répák, s leturmixoljuk, hogy krémlevest kapjunk.
Visszaöntjük a lábasba a levest, s belefacsarjuk a narancs levét, egyszer átforraljuk, és melegen tálaljuk. Én zelleres kenyeret ettem hozzá.
Hozzávalók:
- 200g liszt
- 1 tasak sütőpor
- 1 közepes (kb 200 g-os) zellergumó
- Jókora adag őrölt bors
- 100 g kék sajt (stilton)
- 150 ml szójatej
- 1 tojás
Elkészítése:
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A zellergumót reszeljük le, majd keverjük össze a liszttel, sütőporral, és a borssal, majd morzsoljuk hozzá a kék sajtot. Keverjük össze a tojást és a tejet, majd öntsük hozzá a lisztes masszánkhoz, majd addig kevergessük lapogassuk a masszát, amíg egy ragacsos, de egybefüggő tésztát kapunk. Helyezzük egy sütőpapíros tepsire, és süssük 40 percig.
A kenyér akkor van kész, ha az alját megkopogtatva üreges hangot ad.
Jó étvágyat!